A túlóra kiszámítása jelenleg már részben automatizáltan történik, és ez tovább változik. A feladat három részre oszlik. A regisztrált órák összeadása és a rögzített kollektív szerződési küszöbértékek alkalmazása ezekre az órákra olyan munka, amit egy rendszer már ma el tud végezni, feltéve hogy a szabályok helyesen vannak beépítve. A határesetek megítélése -- egy munkavállaló, aki egy utólagos korrekció miatt éppen egy küszöbérték fölé kerül, vagy egy pótlék, amely csak a nap és időpont egy bizonyos kombinációjánál érvényes -- olyan munka, amelyet egy embernek kell jóváhagynia vagy elutasítania, indoklással. És annak megállapítása, hogy egy kollektív szerződés egy tisztázatlan ponton valójában mit jelent, emberi munka marad: ez magyarázat, nem számítás.
Ez a hármas felosztás nem a jövőben lesz jellemző, ma is végighúzódik azokon a csapatokon, akik ezt a munkát végzik. Egy vállalatnál, ahol egyértelmű, egységes kollektív szerződés és tiszta időregisztráció van, a számítás nagy része már egy rendszernél van. Egy vállalatnál, ahol több kollektív szerződés, sok kivétel, vagy gyakran utólag korrigált időregisztráció van, a súlypont még a hr-munkatársnál vagy bérszámfejtőnél van, aki kézzel ellenőriz.
A számítás önmagában erősen strukturált: órák bemennek, kollektív szerződési szabály alkalmazva, pótlék vagy túlóra kijön. Nincs szükség ügyfélkapcsolatra, fizikai cselekvésre vagy kreativitásra -- ez rögzített szabályokon alapuló számolási munka. Ezért ez a feladat ezeken a tengelyeken az automatizálás szempontjából kedvező oldalra kerül. Egy rendszer, amely tudja, melyik küszöbérték melyik kollektív szerződéshez tartozik, és melyik órák vannak regisztrálva, elő tudja állítani az áttekintést anélkül, hogy esetenkénti interpretációra lenne szükség.
Egy példa: egy munkavállaló szerda este két órával tovább dolgozik. A rendszer látja a regisztrált órákat, felismeri, hogy a kollektív szerződés egy bizonyos küszöbérték felett rögzített százalékos pótlékot ír elő, és ezt átalakítja egy sorra a bérszámfejtéshez készített áttekintésben. Nincs mérlegelés, nincs kivétel -- csak alkalmazás.
Az oka annak, hogy ez a feladat nem egyszerűen egy rendszerre van hagyva, két másik tengelyben rejlik. A compliance alacsonyan pontoz: a kollektív szerződési szabályok változnak, ágazatonként és vállalatonként különböznek, és egy helytelenül alkalmazott szabály compliance-hiba, nem apró részlet. A hibaköltség szintén alacsonyan pontoz: egy jogtalanul kiszámított pótlék, vagy egy elmulasztott pótlék, közvetlenül érinti egy munkavállaló bérét, és később kell korrigálni. Ezek a két tengely súlyosabban esnek a latba, mint a számítási lépés strukturáltsága önmagában, ezért a válasz arra a kérdésre, hogy az AI ezt átveheti-e: részben, és feltételekkel.
A mérlegelési tér is alacsony, amely első pillantásra kedvezőnek tűnik -- kevesebb tér az interpretációra kevesebb kockázatot jelent egy rossz mérlegelésre. De az alacsony mérlegelési tér az alacsony hibaköltséggel kombinálva mindenekelőtt azt jelenti, hogy kevés a mozgástér ahhoz, hogy egy hiba észrevétlenül átcsússzon. Egy helytelenül beépített szabály strukturálisan végigfut minden áttekintésen, amelyet a rendszer ezután előállít.
A technológia, amely ezt a feladatot ma el tudja végezni, az rpa: egy rendszer, amely rögzített szabályokat alkalmaz rögzített adatokra. Ez addig működik, amíg két feltétel teljesül. A kollektív szerződési szabályoknak aktuálisnak és helyesen beépítettnek kell lenniük, beleértve azokat a módosításokat is, amelyek az év közepén léphetnek hatályba. És mintavételes ellenőrzésnek kell lennie az eredményeken, hogy az eltéréseket észrevegyék, mielőtt azok a bérszámfejtésbe kerülnek. Ezen két feltétel nélkül ez nem a feladat automatizálása, hanem egy kockázat, amelyet a számításból az utólagos ellenőrzésbe helyeztek át.
Egy vállalatnál, ahol egy kollektív szerződés van, stabil időregisztráció és kevés kivétel, a számítási lépés nagy része egy rendszerre hagyható, egy könnyű mintavétellel mint biztonsági hálóval. Egy vállalatnál, ahol több kollektív szerződés, műszakos munka, vagy egy rendszeresen utólag módosított időregisztráció van, nagyobb rész marad egy embernél, aki az eredményt megítéli, mielőtt az a bérszámfejtéshez kerül. Ez nem azon a kérdésen múlik, hogy mennyire fejlett a rendszer, hanem azon, mennyi struktúra van az alapul szolgáló szabályokban és adatokban.
Ez a feladat sem áll elkülönülten a személyzeti folyamat többi részétől. Ráépül arra, hogyan regisztrálják a hiányzást, és arra, hogyan dolgozzák fel a szabadságkérelmeket, mivel mindkettő befolyásolja, hogy melyik órák számítanak végül túlórának. És az ebből származó áttekintés az alapja a bérszámfejtés előkészítésének. Aki ezeket a feladatokat egymástól elszigetelten nézi, elmulasztja észrevenni, hogyan futnak át az egyik lépés hibái a következőbe.
Az ezekből az eredményekből esetlegesen következő személyzeti döntésekről nem foglalunk állást: azokra saját jogi követelmények vonatkoznak, és ez nem személyzeti tanácsadás. Mi felszabadított órákban és fte-kapacitásban számolunk, nem funkciókban -- erről bővebben olvashat az oldalon, amely elmagyarázza, miért órákban számolunk, és nem emberekben. És aki ezt a számítást egy rendszerrel szeretné támogatni, jól teszi, ha előre tudja, mely adatok nem használhatók fel ehhez.
Az, hogy ez a feladat az Ön vállalatánál nagyrészt egy rendszerre hagyható-e, attól függ, milyen a kollektív szerződési struktúrája, mi az időregisztráció minősége, és mennyi kivétel fordul elő a gyakorlatban. Az ingyenes gyorsteszt -- tizenkét kérdés, fiók nélkül -- jelzést ad arról, hogy a profiljában szereplő órák mekkora része vehető át ma az AI által. A teljes munkateszt, az egyes feladatokra vonatkozó alapul szolgáló számítással, még fejlesztés alatt áll; azt jelenleg nem kínáljuk.
Vraag maar. Ik ken de kennisbank van deze site; wat ik niet weet, zeg ik erbij.
Answers come from this site’s knowledge base. Not tailored advice, and not a scan of your company.