Egy tervező egy ügyfélmegrendelést vagy gyártási tervet konkrét munkautasítássá alakít át: milyen specifikációk, milyen anyagok, mennyi idő áll rendelkezésre, és melyik operátor vagy munkahely végzi el a megrendelést. Ez a munkautasítás az ERP- vagy tervezőrendszerből kerül a gyártósoron lévő MES-rendszerbe. Ez egy olyan láncszem, amely naponta visszatér, gyakran tíz-száz alkalommal, és amely hidat képez a papíron elkészült tervezés és a fizikai megvalósítás között.
A munkautasítás elkészítéséhez szükséges adatok általában már rögzítve vannak: a cikkszám, a darabjegyzék, a műveletsorrend, az egyes műveletekre vonatkozó standard idők. Ha ezek az adatok rendezetten szerepelnek az ERP-ben, és az MES-be történő átfordítás egy fix struktúrát követ, akkor a munkautasítás összeállítása gyakorlatilag adatok kombinálását és átvitelét jelenti. Ez pontosan az a fajta munka, amiben a szoftver jó: nagy ismétlődés, fix mezők, kevés interpretációra van szükség. A mennyiség ezt támogatja: napi tíz-száz megrendelés esetén az automatizálás érzékelhető időmegtakarítást hoz, és nagy az esély arra, hogy egy megrendelési sor azonos egy korábbival.
Példa: egy fémfeldolgozó vállalat, amelynek fix, száz cikkből álló választéka van, ahol minden megrendelés ismert műveleti lépések kombinációja. Itt a munkautasítás létrehozása nagyrészt másolás-és-kitöltés feladat. Az RPA (robotic process automation) kiválóan el tudja végezni ezt az átfordítást a tervezésből az MES-be, feltéve, hogy a megrendelési sablonok szabványosítottak, és a két rendszer közötti kapcsolat jól van kialakítva.
Az oka, hogy ez a feladat nem adható teljesen az AI kezébe, a mérlegelési térben rejlik. A munkautasítás kiadásánál gyakran mérlegelni kell: elérhető-e ma ez az operátor, éppen szabaddá vált-e a gép egy sürgősségi megrendelés miatt, illik-e ez a művelet a jelenlegi anyagkészlethez, van-e ismert minőségi probléma ennél az ügyfélnél, amely extra figyelmet igényel? Ezek olyan döntések, amelyek az adott pillanatban a gyártósor ismeretét igénylik, és ez az ismeret nem mindig van teljesen digitalizálva. A tervező vagy a művezető a mai gyakorlatot nézi, nem csak a tegnapi adatokat.
Ezenkívül van egy fizikai elem: egy munkautasítás végső soron egy utasítás emberek és gépek számára, akiknek a valós világban valamit előállítaniuk kell. Egy hiba a munkautasításban, például egy rossz anyag vagy egy hibás időbecslés, nem egy észrevétlen táblázathibához vezet, hanem leálláshoz, kieséshez vagy hibás termékhez. Ez mérsékelt hibaköltségekkel jár: nem katasztrofális következményekkel, mint a biztonságkritikus folyamatoknál, de valós idő- és anyagköltséggel, ha valami elromlik.
Az olyan szektorokban, ahol tanúsítási követelmények vannak, gondoljunk az élelmiszeripárra, orvostechnikai eszközökre vagy a légiipari beszállítói láncra, a munkautasításnak bizonyíthatóan meg kell felelnie a rögzített eljárásoknak és a nyomon követhetőségnek. Ez érzékennyé teszi a feladatot a megfelelés (compliance) szempontjából: a munkautasítás az ellenőrzési nyomvonal része. Hasonlítsuk ezt össze azzal a folyamattal, ahol egy pénzügyi módosítások auditnaplójának vezetéséről van szó: ott is a rögzítés és a visszakövethetőség fontosabb, mint a gyorsaság. Az ügyfélspecifikus megállapodásokat tartalmazó munkautasításoknál emellett az ügyfélkapcsolat is szerepet játszik; egy különleges kívánságokkal rendelkező törzsügyfél megrendelése kissé több figyelmet igényel, mint egy standard raktári megrendelés.
Az eredmény az, hogy az AI, RPA formájában, ma támogathatja a munkautasítások létrehozását és továbbítását, de önállóan nem veheti át. A rendszer elvégezheti a tervezési adatok átfordítását munkautasítás-sablonná; annak megítélése, hogy az adott megrendelés ebben a pillanatban, ezzel az operátorral és ezekkel a körülményekkel ésszerű-e, emberi munka marad, felügyelettel, amely jóváhagy vagy indokolással elutasít. Ez más elosztás, mint például a dokumentumok aláírási folyamatának kezelésének átvétele esetében, ahol kevesebb operatív kontextusra van szükség.
Ez a megítélés egy olyan gyártási környezetre vonatkozik, amelynek közepesen szabványosított választéka van, és amelynek MES-kapcsolata még nem teljesen rendezett. Egy vállalatnál, amelynek nagyon korlátozott, teljesen szabványosított termékportfóliója van, és szoros, valós idejű kapcsolat áll fenn az ERP és az MES között, az automatikusan lezajló rész nagyobb lehet: kevesebb kivétel, kevesebb szükséges mérlegelési tér. Ezzel szemben, egyedi gyártásnál, ahol nagy a variáció megrendelésenként, a mérleg inkább az emberi munka felé billen. Ez az iparon kívül is változik: az, hogy mi vehető át az üzleti szolgáltatásokban vagy a kiskereskedelemben, ugyanezen okból különbözik, nevezetesen a szabványosítás mértéke és az ismételhető feladatok mennyisége miatt. Pontosan ezért mond egy vállalatonkénti, feladatonkénti felmérés többet, mint egy általános kijelentés egy egész szektorról vagy funkcióról.
Ha ezen eredmény alapján személyzeti döntésekről van szó, azokra saját törvényi követelmények vonatkoznak, amelyekről ez az oldal nem nyilatkozik.
Szeretné megtudni, hogy ez hogyan érinti a saját tervezési és gyártási folyamatát? Az ftetoai ingyenes gyorsfelmérése tizenkét kérdésből áll, fiók nélkül működik, és jelzést ad arról, hogy a profiljában szereplő órák mekkora része vehető át ma az AI által. A teljes munkafelmérés, amely mélyebben foglalkozik az ehhez hasonló egyedi feladatokkal, még fejlesztés alatt áll.
Vraag maar. Ik ken de kennisbank van deze site; wat ik niet weet, zeg ik erbij.
Answers come from this site’s knowledge base. Not tailored advice, and not a scan of your company.